Cystás fibrosis
Dr. Bede Olga, PhD
Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház, SZTE ÁOK Oktatókórháza, Kecskemét
Cystás Fibrosis Központ
A cystás fibrosis (CF) a leggyakoribb monogénes, több szervet érintő megbetegedés a kaukázusi populációban. A cystic fibrosis transmembrane conductance regulator (CFTR) gén defektusa vezet ATP által mediált kloridcsatorna működészavarához az exocrin epithelsejtek apicalis felszínén. A csökkent kloridtranszport következtében az epitheliummal fedett felszíneket hyperviscosus váladék fedi. A károsodott cilia funkció és clearence miatt az érintett szervekben a váladékpangás állandósul, ami krónikus inflammatiót tart fenn, a pathogenekkel való kolonizáció krónikus infekció kialakulásához vezet, mindezek a szervek strukturális szétesését, funkcionális romlását okozzák, és a morbiditás, mortalitás emelkedésével járnak. A kloridcsatorna száma és funkciója a szervekben igen eltérő, ezért a CF-re jellemző tünetegyüttes változatos, mégis a morbiditást/mortalitást döntően a progresszív tüdőbetegség határozza meg.
A diagnózis megállapítása 1. a klinikai tünetek és az emelkedett verejtékklorid-szint (>60 mmol/l) alapján történhet. 2. CF-esnek tekintendő az a beteg, akinek az újszülöttkori szűrőtesztje pozitív és két CF-et okozó mutációt hordoz, 3. a családi anamnézise CF-re pozitív és a funkcionális vizsgálatok közül egy kóros (pl. verejtékteszt, nasalis feszültségkülönbség teszt, nasal potential difference, NPD).
Klasszikus eseteket a légutak, melléküregek krónikus bakteriális infekciója, nasalis polyposis, a pancreas csökkent funkciója miatti gastrointestinalis tünetek (zsírszéklet, tömeges has, meconiumileus, rectalis prolapsus), férfiak infertilitása, emelkedett verejtékklorid-szint jellemez. Utóbbi időben a betegség elsődleges/másodlagos megjelenésének tartják a bőrelváltozásokat (atopiás dermatitis, gyógyszer-túlérzékenység, urticaria) is, melyek mögött alapvetően ritkán merül fel a CF lehetősége.
Atípusos esetekben a CF manifesztációja igen változatos lehet. Minden olyan tünet, amely a klasszikus CF-ben előfordul, megjelenhet az atípusos esetekben, de a klinikai tünetek enyhék, ezért döntően serdülőkorban, fiatal felnőttkorban diagnosztizálják a CF-et. A szervek változó mértékben károsodnak, általában egy/néhány szerv érintett, a verejtékkloridszint intermedier, de lehet emelkedett is, CFTR-génben mutációk detektálhatók. Gyermekkorban rekurrens vagy krónikus sinusitis, nasalis polyposis, légúti infekciók, pneumoniák, bronchiectasia, dobverőujj, progresszív légúti obstrukció, meconiumileus, rectalis prolapsus, akut vagy krónikus pancreatitis, diarrhoea, constipatio, distalis intestinalis obstructive syndrome (DIOS), gyarapodás-elmaradás, hypochloraemia, hypokalaemia, metabolikus alkalosis, anaemia, későbbi életkorban mindezek mellett azoospermia, nőkben csökkent fertilitas, illetve asthma bronchiale, COPD miatt történik a betegek kezelése. A tápanyaghiány miatti dermatitis, a bőrráncosodás, az arthralgiával társuló bőrvasculitis szintén jellemezheti. A purpura megjelenése a betegek 75-90%-ában jelentősen növeli a korai mortalitási rátát. Az életminőség, élethossz szempontjából fontos a korai diagnózis és a kezelés elkezdése.
A CF-hez társult betegségek (cystic fibrosis-related disease, CFRD) a CF többszervi megjelenésének egy-egy reprezentánsai. Ilyen a CF-hez társult tüdőbetegség, férfiakban a kétoldali vas deferens hiány (CBAVD), mely a CF-es férfiak >95%-át érinti, a krónikus pancreatitis, vagy a bronchiectasia. De ebbe a csoportba sorolható a CF-hez társult diabetes, hepatobiliaris komplikációk (a leggyakoribb fatalis autoszomális recesszív betegségek a kaukázusi népességben).
CF-szerű kórképek esetében a tünetek sokszor 1-1 szerv funkcióvesztésével jellemezhetők. Ezek oligogénes kórformák, más, modifier gének mutációi is meghúzódhatnak a háttérben (pl. ENaC-gén, SERPINA-gén defektusai), melyek CF-hez hasonló miliőt, klinikai képet teremtenek. A verejtékklorid-szint intermedier (30-60 mmol/l), de lehet emelkedett is, egy vagy nulla CFTR-mutációt/variánst is lehet igazolni a háttérben.
A terápia, gondozás komplex. Az előzőekben említett formákat úgy kell kezelni, mint a klasszikus CF-betegeket. Ennek egyik, talán legfontosabb alappillére a jó tápláltsági állapot fenntartása optimalizált kalóriabevitellel. A tradicionális kezelés része az enzimpótlás, a zsírban oldódó vitaminok és a só pótlása, nyákoldás (per os, inhalatív: dornáz alfa, hypertoniás só (7%)), szükség szerint antibiotikum-terápia (per os, iv., inhalatív, bakteriofág-kezelés), májvédelem, CF-specifikus tápszerek adása. A gondozás része a rendszeres váladéktenyésztés, a tápláltsági állapot kontrollja, a diabetes szűrése és kezelése. Felnőttkorban ezenkívül rendszeresen szükséges többek között a cardiovascularis szövődmények szűrése (hypertonia, pulmonalis embolisatio, infarctus, stroke), a zsír- és cukoranyagcsere vizsgálata, tumorkeresés, neurokognitív zavarok (alvászavar, fejfájás, memóriazavar, depresszió, stressz, viselkedési problémák, kedélyállapot-változás) kontrollja.
Az utóbbi időben lehetőség van a modulátorkezelésre, ami kiegészíti a bázisterápiát, javítja a betegek életminőségét, élettartamát, de nem gyógyítja meg az alapbetegséget. A rendelkezésre álló vizsgálatok, eredmények alapján a tradicionális kezelést változatlan formában kell folytatni a modulátorterápiával együtt, az előbbiek mellőzését szakmai hibának tartják.
